Ma van pontosan egy hete hogy elköltöztünk. Egy kicsit hidegnek éreztem az időt, ezért felvettem egy sapit, meg egy meleg pulcsit.
A buszmegállóban megláttam egy fiút aki kb. egyidős lehetett velem.
Leültem az első sorba, a fiú pedig a másik oldal első sorába ült. Éreztem hogy néz, ez nagyon zavarba ejtő volt. 5 perc múlva megérkeztem a gimihez. Neki dőltem a suli falának, az a fiú.... tudjátok, a buszon, oda jött hozzám és felém hajolt.
-Szia kislány...- pimaszul vigyorog rám.
-Nem vagyok kislány!!- elpirulva arrébb mentem, hátha nem jön utánam.
-Ha nem vagy kislány, akkor lehet hogy osztálytársak leszünk!- kacsint egyet.
-Kitudja.. remélem nem..-Elindult... Már kezdtem megörülni hogy végre leráztam, mikor vissza fordult.
-Castielnek hívnak.
-Mia vagyok...- Lefagyva álltam a fa alatt.
A csengő teljesen kizökkentett a gondolataimból. Nekem még meg is kéne keresni az új osztálytermemet. Össze vissza járkáltam a suliban, és kerestem a termemet, mikor megcsillant a szememben a fény, egy diákot láttam meg.
-Szi-szi.. szia! Nem tudnád nekem megmutatni hogy hol van a 10-ik a osztály tanterme?- nevetgélve és a hajamat csavargatva bámultam a fiú borostyán és borsmenta színű szemeit.
-Hmm.. Te lehetsz az új lány, gyere!-Gyengéden megfogta a csuklómat, és elkezdett húzni magával a hosszú folyosón. Megálltunk egy fehér ajtós tanterem előtt.
-Ez lesz az. Menj be.-Benyitottam... mindegyik szem rám szegeződött. Reménykedtem hogy Castiellel leszek egy osztályba...
-Köszönöm!-mosolyogtam a fiúra, ő visszamosolygott. Bent leültem a fiú melletti padra, mert már sajnos volt már padtársa neki.
-Mia a nevem.
-Szép neved van.. Engem Lysandernek hívnak.- Sosem hallottam még ilyen nevet.
Csak bámultam előre... Minden olyan új nekem most... Annyira hiányoznak a barátaim.. a pasim... minden! Vissza akarok menni az otthonomba... az igazi otthonomba...
-Ott én ülök, kislány!- Megint ő az...Castiel....
-Bocs....- megfogtam a táskámat és már álltam volna fel mikor Castiel megfogta a csuklómat.
-Maradj csak.-Eltűnt az az idegesítő pimasz mosoly az arcáról, most teljesen mást láttam rajta.....
-Izé.. Nem! Ez a te helyed és én ezt tiszteletben tartom!-a hátamra dobtam a táskámat majd felálltam. Castiel elnevette magát... igazából már bánom hogy nem fogadtam el az ajánlatát. Megálltam a pad előtt. Visszaültem.
-Meggondoltad magad?- folytatta az idegesítő nevetését.
-Egész kellemes itt ülni.- ránéztem majd vissza fordultam. A matek könyvet előhúztam, hanyagul levágtam a táskámat magam mellé.
-Nem gondoltam volna hogy egy osztályba kerülünk.-A tanár épp bejött ezért halkabbra vettem a hangerőt.
-Én tudtam hogy ide fogsz kerülni.-Mégis honnan tudhatta?-Tegnap találkoztam stréberkével, és ő mondta, hogy jön egy új lány,és tudtam hogy te leszel az!
-Kia az a"stréberke"?
-Nathaniel, a szőke gyerek.-n o c o m m e n t.
-Hát... jó.
-Ő egy dökös.- erre nem válaszoltam, mert láttam hogy a tanár néz minket, inkább gyorsan lemásoltam a feladatot, és csöndben figyeltem. Olyan lassan telt az óra.. de kicsengettek.. VÉGRE!
Megfogtam a telefonomat, és kimentem a folyosóra.
Egy szőke csaj közeledett felém,mosolygott rém, lehet hogy barátkozni akar.
-Hé, új lány.
-Szia!- mosolyogtam rá kedvesen.
-Szállj le az ÉN Castielemről! Értve vagyok?
-Sajnálom! Nem tudtam hogy jártok!- Elmentem megkeresni Castielt, hogy megkérdezzem tőle, hogy miért nem mondta hogy jár azzal a szőke libával...
Többször is körbe jártam a folyosókat. De sehol sem volt...-Baszd meg...-súgom magam elé.
Eszembe jutott hogy a sulinak van udvara is. Kitudja, lehet, hogy ott tanyázik fehérkével... Mármint Lysanderrel.
És igen... ott volt!
-Castiel!!!- oda trappoltam hozzá, és leültem a padra.-Miért nem mondtad hogy a szőkeség a barátnőd?!!
-Nincs is barátnőm!
-MI VAAAAN????
-Tényleg nincs barátnőm, de te lehetsz a következő!
(............)
Eltelt még egy óra, még egy, és az összes, és végre nap vége lett.
Első óra után még az volt a tervem hogy megkeresem szöszit az órák után, de már nem érdekel ez az egész engem.
Bepakoltam a táskámba, és elindultam. Még a testvéremért is el kell menni..., mutter szerint nyolcadikos létére nem tud egyedül közlekedni.
Rájöttem, hogy nekem otthon még segíteni is kell berendeznem a Nappalit, vagyis szinte futva indultam.
Mintha nem is én lennék, bele botlottam valakibe.... fasza!
-Hova ilyen sietősen új lány? Talán Mia ugye? - Csak Castielt ne.....
-"Drága" testvéremért mennék ha te nem állnál az utamba...
-Bocs!-kacagott egyet , megfogta gyengéden a kezem, és felrántott.- Holnap!-kacsintott egyet..
Időm se volt megköszönni ezt neki, mert elment.
Most örült hogy segíthetett nekem, vagy nem?
Na mindegy.... Gyors léptekben elkezdtem az öcsém sulija fele menni, de nem találtam ott ezért haza mentem.
A kis colos már rég otthon volt....
Nem értem én ezt.... 13 éves létére sokkal magasabb nálam...
(........)
A nap többi része semmiről nem szólt -csak a tanulásról, és a takarításról- ezért nem i írnám le...
