3.rész |A rajz óra|

Szeptember 2.

Mondhatni, a mai keltésem "gyönyörű" volt. Az öcsém elkezdett 4:30-kor rajtam ugrálni, vagyis ma, a többi naphoz képest elég korán keltem, ami egész jó, mert volt időm elkészülni, de én készülök

ülök csak 15 percig... ezért ma hamarabb kimentem a buszmegállóba.

7:30 fele megérkezett Drága Castielke...

-Annyira "hiányoztál"....

-Jaj..- felnevetett.-Nekem is nagyon...- a busz megérkezett, mi pedig felszálltunk rá. Castiel ma mellém ült. Egész úton nem szóltunk egymáshoz, ami... egész kínos volt.

 -Izé... hogy aludtál?- törtem meg a csendet.

-Zavar a csend?-kacarászik.

-Neeeeem... csak egy kicsit.- végre megérkeztünk ahhoz a rohadt gimihez, vagyis nem kell egy fél óráig vele lógnom.. de utána rá leszek kényszerítve, mert padtársak vagyunk. De ezt igazából nem is bánom annyira, mert Lysander ott van. A nagy kérdés az.. hogy mégis az a fél óra alatt kivel leszek, mert Az osztályból szöszkét, Castielt, És Lysandert ismerem. Szöszi valószínűleg utál, mert hozzá értem Castielhez, Castielék fiúk, velük nem lóghatok, barátokat kell kere- ekkor félbeszakították gondolat menetemet.

-Szi.. szia..- egy elég kicsi, lila hajú lány állt meg előttem, egy vöröskével.-Viola a nevem, ugye te vagy az új lány.

-Igen, Mia vagyok.

-Szia, Iris a nevem, Már tegnap láttalak, csak nem volt időm oda menni hozzád, bocsi.

-Semmi baj. Uhm.. megtudjátok nekem mondani, hogy mi lesz az első óránk?

-Igen, rajz.- Nem valami beszédes ez a Viola.

-Az a kedvenc tantárgyam, nagyon kedves a tanár!-kezdett el ugrándozni Viola.

-Jut eszembe, te milyen szakra jelentkeztél?

-Tessék? Nem is tudtam, hogy lehet szakokra jelentkezni, milyenek vannak?

-Én a rajz szakra járok, Iris  a sportra jár, ezen kivűl még van tánc, ének, és kertészet. És kötelező csatlakozni egyhez.

-Wow.. én tuti énekre fogok csatlakozni!

-Hihi, oda jár Lysander is.-akkor az még kedvezőbb nekem... -becsöngettek- Az időközben padra lepakolt cuccomat fel kaptam a hátamra, Violáékkal bementem az osztály terembe. Utánunk nem sokkal jött a rajz tanár, elég fiatal, és egész helyes.

Megadta a feladatot -le kellett rajzolni valakit az osztályból- majd elkezdett olvasgatni.
Castiel hozzá se kezdet a feladathoz, csak telefonozott... Én nem tudtam senkit sem lerajzolni ezért pihentem...
Lysander,Viola,És Iris mind engem rajzoltak:3

Lysander rajza rólam:

 

Irisé:

 

Violáé:

 Nagyon aranyosak hogy engem rajzoltak:3
Második óra testnevelés volt, ahol eléggé leizzasztottak minket.
Hál istennek ma csak 2 óránk volt, mert megbeszélés volt a tanároknak, ezért hamarabb lehetett elmenni.
A suli előtt leültem a cseresznyefa alá, elő vettem a regényt amit éppen most olvasok.
Egy lány lehuppant mellém, szendviccsel a kezében. Ő is az osztályomba jár.
-Ezt már én is olvastam.-mutat a könyvemre.
-Uhm, neked tetszet?
-Nagyon, Martina volt a kedvenc szereplőm.
-Nekem is ő... várjunk csak! Hogy érted hogy csak volt?!
-Ő lett a gyilkos harmadik áldozata... Jaa.... hogy te még nem tartottál ott? Bocsi!- ezt a könyvet sem fogom már ki olvasni.
-Te vagy Rosalya, ugye?
-Igen, viszont én a te nevedet nem tudom!
-Mia a nevem.
-Az unokahúgomat is ugyan így hívják!-egy elég unalmas beszélgetés folyt le közöttünk... Három órakor Rosaval hazamentünk, kiderült, hogy a szomszédban lakik, azt is megtudtam, hogy Leigh, Lysander bátyával jár.
Megkért hogy holnap menjek el vele a plázába, mert kinőtte a kedvenc felsőjét, ezért venni akar újakat. Lehet, hogy ez egy barátság kezdete:3

2.rész |Castiel Drága|

 Szeptember 1.
Ma van pontosan egy hete hogy elköltöztünk. Egy kicsit hidegnek éreztem az időt, ezért felvettem egy sapit, meg egy meleg pulcsit.

Felkaptam a táskámat a hátamra, rohanva mentem a buszmegállóhoz, nehogy lekéssem.
A buszmegállóban megláttam egy fiút aki kb. egyidős lehetett velem.

A szemei elbűvölőek voltak. Vetettem rá néhány pillantást, mire ő is rám nézett. Megérkezett a busz, ezért gyorsan felpattantam rá.
Leültem az első sorba, a fiú pedig a másik oldal első sorába ült. Éreztem  hogy néz, ez nagyon zavarba ejtő volt. 5 perc múlva megérkeztem a gimihez. Neki dőltem a suli falának, az a fiú.... tudjátok, a buszon, oda jött hozzám és felém hajolt.
-Szia kislány...- pimaszul vigyorog rám.
-Nem vagyok kislány!!- elpirulva arrébb mentem, hátha nem jön utánam.
-Ha nem vagy kislány, akkor lehet hogy osztálytársak leszünk!- kacsint egyet.
-Kitudja.. remélem nem..-Elindult... Már kezdtem megörülni hogy végre leráztam, mikor vissza fordult.
-Castielnek hívnak.
-Mia vagyok...- Lefagyva álltam a fa alatt.
A csengő teljesen kizökkentett a gondolataimból. Nekem még meg is kéne keresni az új osztálytermemet. Össze vissza járkáltam a suliban, és kerestem a termemet, mikor megcsillant a szememben a fény, egy diákot láttam meg.

Oda mentem hozzá.
-Szi-szi.. szia! Nem tudnád nekem megmutatni hogy hol van  a 10-ik a osztály tanterme?- nevetgélve és a hajamat csavargatva bámultam a fiú borostyán és borsmenta színű szemeit.
-Hmm.. Te lehetsz az új lány, gyere!-Gyengéden megfogta a csuklómat, és elkezdett húzni magával a hosszú folyosón. Megálltunk egy fehér ajtós tanterem előtt.
-Ez lesz az. Menj be.-Benyitottam... mindegyik szem rám szegeződött. Reménykedtem hogy Castiellel leszek egy osztályba...
-Köszönöm!-mosolyogtam a fiúra, ő visszamosolygott. Bent leültem a fiú melletti padra, mert már sajnos volt már padtársa neki.
-Mia a nevem.
-Szép neved van.. Engem Lysandernek hívnak.- Sosem hallottam még ilyen nevet.
Csak bámultam előre... Minden olyan új nekem most... Annyira hiányoznak a barátaim.. a pasim... minden! Vissza akarok menni az otthonomba... az igazi otthonomba...
-Ott én ülök, kislány!- Megint ő az...Castiel....
-Bocs....- megfogtam a táskámat és már álltam volna fel mikor Castiel megfogta a csuklómat.
-Maradj csak.-Eltűnt az az idegesítő pimasz mosoly az arcáról, most teljesen mást láttam rajta.....
-Izé.. Nem! Ez a te helyed és én ezt tiszteletben tartom!-a hátamra dobtam a táskámat majd felálltam. Castiel elnevette magát... igazából már bánom hogy nem fogadtam el az ajánlatát. Megálltam a pad előtt. Visszaültem.
-Meggondoltad magad?- folytatta az idegesítő nevetését.
-Egész kellemes itt ülni.- ránéztem majd vissza fordultam.  A matek könyvet előhúztam, hanyagul levágtam a táskámat magam mellé.
-Nem gondoltam volna hogy egy osztályba kerülünk.-A tanár épp bejött ezért halkabbra vettem a hangerőt.
-Én tudtam hogy ide fogsz kerülni.-Mégis honnan tudhatta?-Tegnap találkoztam stréberkével, és ő mondta, hogy jön egy új lány,és tudtam hogy te leszel az!
-Kia az a"stréberke"?
-Nathaniel, a szőke gyerek.-n o  c o m m e n t.
-Hát... jó.
-Ő egy dökös.- erre nem válaszoltam, mert láttam hogy a tanár néz minket, inkább gyorsan lemásoltam a feladatot, és csöndben figyeltem. Olyan lassan telt az óra.. de kicsengettek.. VÉGRE!
Megfogtam a telefonomat, és kimentem a folyosóra.
Egy szőke csaj közeledett felém,mosolygott rém, lehet hogy barátkozni akar.
-Hé, új lány.
-Szia!- mosolyogtam rá kedvesen.
-Szállj le az ÉN Castielemről! Értve vagyok?
-Sajnálom! Nem tudtam hogy jártok!- Elmentem megkeresni Castielt, hogy megkérdezzem tőle, hogy miért nem mondta hogy jár azzal a szőke libával...
Többször is körbe jártam a folyosókat. De sehol sem volt...-Baszd meg...-súgom magam elé.
Eszembe jutott hogy a sulinak van udvara is. Kitudja, lehet, hogy ott tanyázik fehérkével... Mármint Lysanderrel.
 És igen... ott volt!
-Castiel!!!- oda trappoltam hozzá, és leültem a padra.-Miért nem mondtad hogy a szőkeség a barátnőd?!!
-Nincs is barátnőm!
-MI VAAAAN????
-Tényleg nincs barátnőm, de te lehetsz a következő!
(............)
Eltelt még egy óra, még egy, és az összes, és végre nap vége lett.
Első óra után még az volt a tervem hogy  megkeresem szöszit az órák után, de már nem érdekel ez az egész engem.
Bepakoltam a táskámba, és elindultam. Még a testvéremért is el kell menni..., mutter szerint nyolcadikos létére nem tud egyedül közlekedni.
Rájöttem, hogy nekem otthon még segíteni is kell berendeznem a Nappalit, vagyis szinte futva indultam.
Mintha nem is én lennék, bele botlottam valakibe.... fasza!
-Hova ilyen sietősen új lány? Talán Mia ugye? - Csak Castielt ne..... 
-"Drága" testvéremért mennék ha te nem állnál az utamba...
-Bocs!-kacagott egyet , megfogta gyengéden a kezem, és felrántott.- Holnap!-kacsintott egyet..
Időm se volt megköszönni ezt neki, mert elment.
Most örült hogy segíthetett nekem, vagy nem?
Na mindegy.... Gyors léptekben elkezdtem az öcsém  sulija fele menni, de nem találtam ott ezért haza mentem.
A kis colos már rég otthon volt....
Nem értem én ezt.... 13 éves létére sokkal magasabb nálam...
(........)
A nap többi része semmiről nem szólt -csak a tanulásról, és a takarításról- ezért nem i írnám le... 

1.Rész |A búcsú a legnehezebb|

A tenyerem izzadt, a szemeimből hullottak a könny cseppek. Egyre gyorsabban vert a szívem, a kezét erősebben szorítottam. Amilyen közel tudtam, mentem hozzá. Rekedtes hangon szólaltam meg.
-Mennem kell.- fájó szívvel, de nehezen elengedtem barátom kezét. Lassan oda ballagtam autónkhoz kinyitottam, beszálltam, majd magamra csaptam az ajtót. Mielőtt végleg elhagytuk volna Angliát, jól megnéztem a házunkat. Itt éltem le az életemet, most meg itt hagyjuk... A legjobban azt sajnálom, hogy a barátom nem vállalta a távkapcsolatot... A fűl hallgatót beletuszkoltam a fülembe, a hard rock.
hm... még nem is mutatkoztam be.
Mia Martina a nevem, vörös a hajam, a szemem fekete színű, 16 éves leszek Mérciusban, van egy öcsém, Levi Martina...
Nem szeretek magamról beszélni, ezért áttérnék másra....
Volt egy barátom, akivel 3 teljes évig voltam együtt , de a szüleim csak Francia országban tudtak munkát találni, ezért oda költözünk.
Tuti magányos farkas leszek az új gimimben......